Menyasszony lettem (?)

A múltkori liebster avard posztomban említettem, hogy majd még (előbb vagy utóbb, hát előbb lett) kitérek rá miért is volt meghatározó számomra a Depresszió - Kettőből egy című száma...

Sokat gondolkodtam meg akarom-e írni ezt a posztot, vagy sem, de végül úgy döntöttem kikívánkozik belőlem és megosztom veletek. Úgy érzem kicsit (talán inkább nagyon) megosztó lesz, amit írok, és sokaknak nem fog tetszeni, de ezt most valamiért nem tudom magamban tartani ennek ellenére sem. És különben is akinek nem inge ne vegye magára, ez az én véleményem, az én érzéseim, nem kell egyetérteni és elfogadni sem... :)


Közel 6 és fél éve vagyunk már együtt a párommal, és augusztusban a nyaralásunk alakalmával óriási meglepetésemre megkérte a kezemet. Igazán kitett magáért, mert nagyon romantikusra sikeredett az akció, tengerpart, mécsesek, bor, "romantikus" zene, igen, a Depresszió - Kettőből egy... Mit sem sejtve fotózgattam éppen a boros üveget a mécsesekkel, amikor megfordult a fejemben, hogy ha ezt a képet most kiteszem instára biztos megkérdezi majd valaki, hogy "Na és lánykérés nem volt?", és ekkor elhangzott a kérdés, hogy "Felállnál egy kicsit?"... Odafordultam és már akkor tudtam mibe csöppentem, és egyszerre szipogtam és nevettem, mert nem tudtam visszafojtani.. :D Tényleg minden tökéletes volt és imádtam, de nagyon-nagyon meglepődtem, abszolút nem számítottam rá, mert rengetegszer megbeszéltük már, hogy egyikünk sem szereti ezt az esküvősdi felhajtást. Természetesen ennek ellenére nagyon örültem, és a nyakába ugrottam. Majd elhangzott az utolsó mondat: „Bocsánat, hogy megkértem a kezed, de nem akarok esküvőt.” Ekkor sóhajtottam egy nagyot, hogy „Akkor megnyugodtam…” :D


A lánykérés előtt és utána is rengetegszer átrágtuk már ezt a témát, és kivétel nélkül mindig ugyanarra a következtetésre jutunk, hogy „Minek ez a felhajtás, mi értelme vajon?”.

Aki esküvő fanatik, az most ne olvasson tovább, mert sok „csúnya” dolgot fogok mondani, akarom írni írni… :)

Mindig is tudtam, hogy bizonyos szempontból rosszul vagyok összerakva, egy-két kábelt biztos fordítva kötöttek be nálam, mint a normális lányokban, mert engem sosem vonzott ez az esküvő téma. A lányok állítólag már kiskorukban is az esküvőjükről álmodoznak, hogy milyen lesz majd szép nagy habos-babos ruhában állni az oltár előtt a szőke herceg mellett… Na nálam ilyen nem volt már akkor sem. Eszembe nem jutott ilyen dolgokon morfondírozni. Talán még a húszas éveim elején nem utasítottam el ennyire ezt az egész rendezvényt (itt csak a sajátomról beszélek, máséval nincs bajom, szívesen elmegyek, ha meghívnak és örülök neki…), de 2-3 éve, amióta esküvőkre „járunk”, azóta egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem ez nem kell… Abból a stresszből, ami ezzel jár abból én köszönöm szépen nem kérek. 

Eleve nem vagyok egy olyan ember, aki szeret szerepelni, sőt egyenesen rosszul vagyok tőle, ha ki kell állnom csak egy teremnyi ember elé is, és akár csak egy mondatra is meg kell szólalnom. Az iskolai rendezvényeken is próbáltam mindig kibújni a szereplős feladatok alól, utáltam mese mondó versenyre menni, és farsangkor műsort előadni. El nem tudom képzelni milyen rosszul érezném magam, ha egy estén keresztül én lennék a középpontban, és 60-70-80 ember figyelne rám és nézné mit csinálok. Jó ilyenkor szokott elhangzani az a "kifogás", hogy: „De hát fél óra múlva nem is foglalkoznak veled, a kajával lesznek elfoglalva…”, engem viszont frusztrálnak már csak azzal is, hogy ott vannak. Igen akkor is, ha a családomról és a barátaimról van szó, és nem, születésnapi bulit sem szoktam tartani többek között ezért sem... 

Azt szoktam mondani, hogy magával a házasság intézményével nincs különösebb bajom (bár annak sem látom nagy létjogosultságát), inkább csak az esküvő, mint esemény nem szimpatikus számomra. Nem tudom mit változtat a házasság azon, hogy két ember tudja, hogy szeretik egymást, és együtt terveznek megöregedni. Bennem eddig nem merült fel, hogy szükségem lenne erre a "megerősítésre", mert amióta együtt vagyunk tudom, hogy révbe értem, és ehhez nincs szükségem sem papírra, sem násznépre, sem ünneplésre (de ez csak az én véleményem). :) Persze ez most lehet nyálasan hangzott, de attól még így van. A különböző titulusokat sem szeretem, mint barát, vőlegény, férj... Nekem ő a PÁROM ezen nem változtat sem egy gyűrű, sem egy papír, ezek nélkül és ezekkel is a párom (marad), vagyis a másik felem. Aki ha gondolok valamire, de lusta vagyok megszólalni, akkor kimondja helyettem szóról szóra ugyanazt, mert neki is épp azon járt az esze... :D

Hála az égnek nagyon egymásra találtunk, mert mind a ketten irtózunk ettől a "szereplős dologtól". Ha már a gumicukor és a csoki ízlésünk különbözik, legalább ebben egyetértünk. :D Egyszerűen nem tudom elképzelni mi a jó abban, hogy 80 ember nézi végig, ahogy kimondjuk a "boldogító igen"-t.  Ha nem lenne belőle hetedhét országra szóló öri-hari, akkor mi ketten lennénk maximum két tanúval és az anyakönyvvezetővel. Ha már mindenképpen kell, hogy legyen esküvő (mert elvárás), akkor tényleg rólunk szóljon, és arról, hogy mi érezzük jól magunkat (nem arról, hogy sokan mások). Ha már kell ilyen, akkor én sokkal inkább egy bensőségesebb pillanatnak szeretném megélni ezt a dolgot kettesben, mint sok-sok emberrel közösen, mert nem igazán van hozzá közük szerintem. Mert értem én, hogy szeretnének örülni ennek sokan, de én nem érzem úgy, hogy ez az a nap, amikor végleg elkötelezi magát az ember, azt akkor tette, amikor elkezdte ezt a kapcsolatot. Párom fogalmazta meg viccesen, hogy a lánybúcsúnak is mi értelme van? A te barátnőidnek 6,5 éve kellett volna elköszönniük tőled, amikor összejöttünk. :D

Nem sok esküvőn voltunk még, összesen 4-en, de ennyi is elég volt, hogy rájöjjünk nekünk ez a felhajtás nem kell. Nekem nincs kedven hónapokig tervezgeti "a nagy napot", közben idegeskedni, idegesíteni magam és a párom, őrlődni vajon melyik hely, milyen torta, ruha a legjobb választás... (Lehet van aki ezt örömtelinek éli meg, ha másnak kellene csinálnom és csak tanácsokat adnom lehet élvezném is.) Az esküvő előtti héten meg gyomorgörcsben sínylődni, hogy vajon minden el lett-e intézve, minden jól fog-e menni, majd éjfélkor mindenkit a pokolba kívánni, ugyanis legszívesebben már mennék aludni, mert kimerített az egész napos rohangálás és idegeskedés... Sajnos ezt vettem észre, plusz másoktól is ezt hallom (pont hétfőn mesélte az egyik volt kolléganőm, hogy erről számoltba a nyáron megházasodó barátnője), hogy az esküvő a menyasszony részéről erről szól, mert mindenki mindenből a legjobbat és a legszebbet szeretné. Ami nyilván természetes, csak hát milyen áron (?!), merül fel bennem a kérdés.. Persze tisztelet a kivételnek, aki nem így éli meg az esküvőjét mert van azért olyan is, de a lányok nagy része szerintem szervezés közben átvált menyasszörny üzemmódba, és véghajrában már hozzá sem lehet szólni olyan stresszes. Én stressz

Választás kapcsán én örülök, ha a fagyis pult előtt állva 10 perc alatt el tudom dönteni melyik két finomságot válasszam abból a 10-ből, ami kint van, vagy sikerült eldöntenem 15 perc alatt a Rossmannban állva, hogy vajon kell-e nekem az a körömlakk vagy sem,. amit épp a kosaramba tettem. Nemhogy ruhák, torták meg dekorációk tömkelegét nézegessem napestig és azok között jussak dűlőre... Na de ez már az én döntésképtelenségem és határozottlanságom miatt van, ami egyéni szoc probléma.

Kicsit úgy érzem manapság ez az esküvő téma kezd abba az irányba elmenni, hogy sokan csak arra figyelnek, hogy hogyan lehetne az övék a legjobb (nem arra, hogy megélje a pillanatot), és a pénzt időt és energiát nem sajnálva szerveznek, és idegeskednek egy este miatt, mert meg kell mutatni a világnak. És persze a "tökéletes", a "legjobb" nem olcsó, de természetesen mindenből az kell, mert ilyen az emberi természet.  De a pénz már tényleg csak a hab a tortán. Nem fogom megérteni miért éri meg több millió forintot elkölteni egyetlen estére, amikor azt sokkal hasznosabb dolgokra is lehet fordítani. De ez már csak az én "sóher" véleményem.  Mert régen ugye arról szólt az esküvő, hogy az ifú pár megalapozza a jövőjét, de manapság inkább az ellenkezőjéről, hogy költségekbe verik magukat.  És ismét tisztelet a kivételnek, mert hallottam már olyat, hogy legalább nulsza adósra hoztak ki esküvőt, de inkább olyanokat, aki nagy ráfizetés volt... De akinek nem inge ne vegye magára, és az sem  akinek az. Mert van akinek ez az egy este megéri ezt, csak az nem én vagyok. :)

Jó, jó értem én, hogy a lányok szeretnének egy napra királylányok lenni, és szeretnék, hogy az a nap csak róluk szóljon, ők legyenek a legszebbek, mindenki őket csodálja, ez természetes. Lehet engem azért nem vonz ez a dolog, mert én minden nap királylánynak érzem magam (mert ezt éreztetik velem), és  mert azt a pénzt inkább költeném (költöm) utazásra, nyaralásra, magunkra... :D

Na de visszatérve arra mit szeretnénk mi... Amikor megkérdeztem a párom, hogy viccet félre téve neki milyen elvárásai lennének az esküvővel szemben ő ennyit mondott: "Én csak egy szép pillanatot szeretnék, nem kell több". Na ez megint nagyon nyálasan hangzik talán, de nekem is csak ennyi kell. Nem vágyok habosbabos királylányos ruhára, óriási tortára, nagy násznépre, csak mi ketten legyünk egy szép nagy fa alatt, utána pedig egy fincsi vacsora (na meg egy jó Depresszió koncert... :D, bár ebben már nem annyira értünk egyet...). Ezzel éppen annyi a bökkenő, hogy a szüleinkkel és a nagyszüleinkkel csak nem tehetjük meg, hogy kizártjuk őket a "buliból". Ezért született meg az az ötlet, hogy jó akkor legyen a legszűkebb családi kör, velünk együtt kb 11 fő, szertartás a szabadban, vacsora és slussz-passz. Így jut is, marad is, van is esküvő, de nincs felhajtás, a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Nagyon örültünk, hogy ezt így kitaláltuk, én egy dátumot is kinéztem az évfordulónk előtti pénteket, és akkor szombaton már Velencében is lehetünk, és ünnepelhetünk az évfordulónkon ketten nyugalomban, ahogy mi szeretnénk...

Na de az élet nem fenékig tejfel, és a szülők ahelyett, hogy örülnének csak jönnek az akadékoskodó kérdéseikkel, a fenntartásaikkal, a "tanácsaikkal"... Az első probléma, hogy a kinézett péntek pont 13-ára esik. Na ilyet nem lehet, ez szentségtörés "Mert olvasd el az interneten, a péntek 13 az egy szerencsétlen nap!". De erre azt feleltem, hogy úgyis épp 7 éve leszünk együtt, az is szerencsétlen állítólag, így kettő kioltja majd egymást. Meg hogy majd hozunk sok fekete macskát, és akkor még stílusosabb lesz... És ha ez még nem lenne elég találnak ám még kifogásolnivalót bőven:
- Miért nem akarsz hosszú ruhát? (Mert a rövidet szeretem és pont.)
- Tényleg rózsaszín cipőt akarsz? (Igen azt...)
- És tényleg nem akartok mást meghívni, de hát az esküvőre bárki elmehet... (Nem, nem jöhet, mert az jön, akit mi meghívunk.)
- És nem akartátok valami romantikusabb helyen, mint például a Balaton? (Lillafüred is legalább olyan romantikus, mint a Balaton....)
- Miért pont május, akkor még lehet rossz idő! (Mintha augusztusban nem lehetne...)
- És utána sem akartok bulit? (Nem, pont ez a lényege a dolognak...)
De a kedvencem: "Ha péntek 13-a lesz én el sem megyek!"...

Nem értem miért jó az, hogy ahelyett, hogy csak örülnének az akadékoskodásukkal elveszik a kedvünket még ettől a kevéstől is, amihez már épp megjött a kedvünk... Mert igazán nincsenek nagy igényeink, mi csak egy szép pillanatot szeretnénk, de nem veszik észre, hogy ezzel csak felidegesítenek minket. És vagy az lesz a vége, hogy nem hívjuk el őket, vagy szimplán csak gondolunk egyet és egy hétfői ebédszünetben bemegyünk aláírni a "nagy könyvet"... Mert esküszöm voltam azon a ponton, hogy ez lenne a legegyszerűbb...

Azt hiszem "kicsit", na jó rettenetesen hosszúra sikerült a poszt, és aki elolvasta annak tényleg pacsi! :D És aki még részben esetleg egyet is ért annak meg pláne, de szerintem ilyenből kevés lesz. De ismétlem ezek az én érzéseim, gondolataim, más esküvőjével semmi bajom, mindenkinek szíve joga eldönteni mit szeretne. Ezt nem egy útmutatás, csak az én szerény véleményem, amit gondoltam megosztok veletek.

És mi a konklúzióm, hogy köszönöm szépen nem kérek a lagziból, hiába lettem "menyasszony"... Nem is igazán érzem magam magam annak, mert a menyasszony az én értelmező kéziszótáramban "az a lány, aki kap egy gyűrűt a párjától, és izgatottan tervezgeti az esküvőjét". :)

És a végére még két szép szerelmes szám. :3 Nem minden az aminek látszik. :)

Aztán majd tavasszal majd meglátjuk mi lesz....



Mit gondoltok az esküvő témáról?


41 megjegyzés:

  1. GRATULÁLOK!
    Nos, minket nem tudtak eltántorítani a kéttanús esküvőtől, bár a kolléganők képe eléggé megnyúlt, hogy a buli zártkörű. Mivel a nagyszülők nem éltek már akkor, csak a testvérek és szülők voltak, meg persze a tesó felesége, gyerekei, két tanú. 12 fő. Semmi beleszólást nem engedtünk, varrattam egy ruhát és kész. Egyébként aki akart adni ajándékot, mert pl. mi ott voltunk az ő esküvőjükön, az adott, porcelánt, kávéfőzőt :), pénzt stb. Ne hagyd, hogy eltántorítsanak a kis esküvőtől, igen, az is fontos nap, bár nagyon ciki, de elfelejtettük mindketten idén, a találkozásunk napjára viszont ábrándosan gondolunk vissza :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! :) Hát a 10-12 főbe nagyjából belenyugodtak (talán...) De én abból nem is engedek. Meg igazából másból sem, de bosszantó, hogy meg kell vívni a csatákat és veszekedni kell....

      Törlés
  2. Én teljesen megértelek! Nálunk tavasszal volt lánykérés, mikor elutaztunk megünnepelni a 9. évfordulónkat(nem, nem nyomtam rossz számot :D ) Azóta mindenki azzal nyúz, hogy mikor lesz, milyen lesz. Igazság szerint néhány éve volt róla szó, hogy ha egyszer lesz, akkor kettesben, tengerparton szeretnénk. Persze nálunk is jött, hogy azért mindenkit nem zárhatunk ki, mert abból csak a sértődés lenne. De ha már összejövünk a szűk családdal és a legjobb varátokkal, már az is rengeteg ember (hasonlóan szeretünk szerepelni, mint Ti :D), ráadásul mivel mindenki az ország másik végén van, szállás is kell mindenkinek -> egy vagyon elmegy rá, pedig tényleg így is kis esküvő lenne. A másik nagy probléma még a zene. A hajam feláll a mulatós zenétől, de ha az nincs, akkor meg a vendégek morognak. Mert hiába van az, hogy elvileg ez a nap csak arról a két emberről szól, MINDENKINEK van véleménye, amivel nem is lenne baj, csak nem tartják magukban. Szóval nekem az jött le, hogy ebből nem lehet jól kijönni. :D
    Egyébként majdnem sikerült behúznod a csőbe, hogy írtad a péntek 13-at és a Depresszió koncertet. :D Láttam instán a jegyeket. :D
    Én csak annyit kívánok, hogy szeressétek egymást mindig úgy, ahogy eddig is, akkor nagy baj nem lehet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :) És viszont kívánom.
      Igen nálunk is ez volt, félve tettem ki a FB-ra a kapcsolat frissítést, azt is csak azért, mert anyukám nyúzta a fülemet, hogy "miért nincs még kint?!" Próbáltam trükközni, hogy hátha le lehet törölni a hírfolyamról, hogy csak az adatlapomon látszódjon, de sajnos nincs ilyen opció... Másnap félve mentem be dolgozni... :D És azóta akárkivel találkozunk első alkalommal a "bejelentés óta" az az első kérdés, hogy és mikor lesz esküvő?! Szóval ezért szeretnénk rajta "túllenni" minél hamarabb. :D
      Mi is évekig emlegettük a tengerpartot... de a szülőket csak nem lehet kizárni, a tengerpartra elmenni 10-en meg egy vagyon, meg még ottmaradnának a nyakunkra... :D
      Na igen majd ma megkérdezem anyukámat este történt-e vele valami borzalmas, hogy péntek 13-a volt... :D

      Törlés
  3. Majdnem minden szavaddal egyet értek :) Bennem az utóbbi időben alakult ki egyre erősebben hogy semmiféle nagy felhajtást nem szeretnék, épp azon okokból amit te is leírtál. Szerencsére a párom is partner ebben, és egy kis vacsorán túl semmit sem tervezünk igazából. Ott is csak a szűk család és 1-2 barát lesz jelen. Én már évek óta menyasszony vagyok, az ersküvő időpontját meg csak toligáljuk, mert mindig van valami más ami előtérbe kerül, de abszolút nem zavar. Időnként megkérdezgetik hogy "mikor lesz már esküvő?" Akkor mindig mondjuk hogy "majd". Hála égnek abszolút nem ezen múlik egy kapcsolat minősége és őszintesége hogy kinek mekkora tortája van vagy feleségül vették-e már. Ne hagyd viszont hogy a sok káráló elvegye a kedveteket! Olyan esküvőt tartsatok ami NEKTEK tetszik és a legjobb, nem a többieket kell ilyenkor kiszolgálni és feláldozni ezt a szép napot a stressz oltárán. Nekem legalábbis ez a véleményem :) Még egyszer gratulálok itt is nektek! Már vártam ezt a posztot, jó volt olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)
      Hát igazából az a legszomorúbb, hogy pont azok akadékoskodnak, akik a "legfontosabbak". ettől függetlenül én nem engedek, remélem a pár hónap alatt belenyugszanak, és nem úgy indulunk neki a "Nagy napnak" hogy veszekedünk. :D

      Törlés
  4. Jajjistenem, azok a kifogások :D :D

    Na de hogy érdemben is reagáljak: én sem voltam soha az az "esküvőtervezgetős" lány, és volt olyan szakasza az életemnek, amikor egészen konkrétan úgy gondoltam, én nem fogok megházasodni, soha, egyszerűen úgy voltam vele, hogy "nem és kész", nekem nem bírt igazán többletjelentéssel az, hogy "házasság", valahogy nem tudtam azonosulni vele.
    Aztán amikor összejöttem a mostani párommal, megváltozott a helyzet (és ezt most nem azért írom, mert szerintem "ez lenne a normális", félre ne érts, csak elmesélem, nálam-nálunk hogy volt), egyszerűen azt kezdtem érezni, hogy _vele_ igenis össze akarok házasodni. Nehezítő körülmény, hogy ő hisz Istenben, ezért neki az egyházi esküvő a lényeg. Amire én mindig is azt mondtam, hogy ha meg is házasodom, templomi esküvőm biztos nem lesz, mert nekem nem jelentene _semmit_, hazudni meg nem fogok az esküvőmön, olyanokat megfogadni, amiket nem gondolok komolyan... Amúgy az egyik legnagyobb álszentségnek tartom, ha valaki csak azért esküszik templomban is, mert az "szép", meg "az a szokás". De erre is lesz megoldás, mert mint kiderült (erősen meglepődtem), van olyan szertartás, ami direkt az ilyen esetekre lett kitalálva, hogy ha a párnak csak az egyik tagja hívő, akkor annak a félnek ne kelljen lemondani a házasság szentségéről, mert arról "nem tehet", hogy a másik nem hívő. Ja, és még az is hozzájön, hogy én hasonló vagyok ilyen szempontból hozzád, hogy utálok szerepelni, és inkább kis esküvőt szeretnék, már csak azért is, mert nem sok olyan ember van, akit őszintén szeretném, hogy ott legyen az esküvőmön, kevés barátom van, stb. - Zsolti meg ennek az ellentéte, neki rengeteg barátja van, a rokonsága is nagyobb. Mindezek ellenére nem érzem úgy, hogy meghasonlanék önmagammal, és sokkal fontosabb, hogy mindkettőnknek jó legyen, mint az, hogy 100%-ban az én elképzeléseim szerint történjen minden.

    "Kicsit úgy érzem manapság ez az esküvő téma kezd abba az irányba elmenni, hogy sokan csak arra figyelnek, hogy hogyan lehetne az övék a legjobb" - hm, szerencsére én nem ezt látom a környezetemben, inkább arról van szó, hogy az emberek "egyedibbé" akarják tenni az esküvőjüket, megszabadulni azoktól a kötelezően bevett elemektől, amik az elmúlt évtizedekben "az esküvői norma" részei voltak. Amúgy bocsi, muszáj megjegyeznem, de szerintem "nullszaldós" a helyes kifejezés :) Az 100%, hogy mi nem fogjuk túlköltekezni magunkat az esküvő miatt, én is értelmetlennek látom milliókat elverni egy estére... A "klasszik lagziktól" pedig feláll a hátamon a szőr. Szertartás(ok), vacsora (szigorúan nem hagyományos menüvel, egyik ismerősünk esküvőjén pl. helyben sütött hamburger volt, meg grillezett husik salátával), és szigorúan nem vőfélyes, nem mulatószenés buli, minél kevesebb felhajtással és csicsával, egyszerű legyen és szép - én ilyet szeretnék.

    Egyébként attól én is tartok, hogy a szülők bele akarnak majd szólni a szervezésbe, de én kerek-perec ki fogom jelenteni, hogy ez a mi napunk, és olyan lesz, amilyennek mi szeretnénk. Nyilván nem arról van szó, hogy letojnám magasról a véleményüket, kívánságaikat, de nem vagyok hajlandó idegbajos lenni amiatt, hogy mindenkinek megfeleljek. Meg úgy amúgy sem vagyok hajlandó idegbajos lenni a szervezés miatt - vagy ez csak egy álom? :D

    Még nem volt egyébként lánykérés nálunk (amiről már beszéltük, hogy valószínűleg nem klasszik "a fiú megkéri a lányt" lesz), mert még nincs elérhető távolságban egy esküvő (előttünk áll egy költözés), addig marad a tervezgetés :)

    U.i.: Amúgy nagy Depresszió fan voltam sokáig, a Tűzön és vízen át jó kis nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is kijelentettem, hogy ne szóljanak bele, de nem igazán érdekli őket a dolog... :D De ettől még nem fogok engedni. :)

      Nálunk az a szerencse, hogy mind a ketten teljesen ugyanúgy vélekedünk erről az esküvő témáról így egyikünknek sem kell "engednie". De szerintem az esetek nagy részében az van amit a menyasszony akar. :D

      Nálunk eddig volt 4 és jövőre lesz 2 esküvő, és ebből fifti-fifti az arány a sokat költök rá, hogy nagyon szép legyen és a próbálom költséghatékonyan megoldani esetekből. De pont a "legyen nagyon szép és a nagyon jó" két esküvő volt először, amik után eldöntöttük, hogy nem szeretnénk ilyet. :D

      Egészen konkrétan voltunk olyan esküvőn, amit olyan pár szervezett, akik mind a ketten esküvőzéssel foglalkoznak évek óta (esküvőhelyszínen dolgozik mind a kettő), és úgy került kb 3,5 millióba az esküvő állítólag, hogy szinte mindent fél áron kaptak... Szóval előttem ilyen példák vannak, ezért írtam, hogy úgy érzem ilyen irányba megy el a dolog.

      Depresszio forever. :D

      Törlés
  5. Már több, mint egy éve volt az esküvőm, de nagyon sok dologgal egyetértek.

    A klasszikus házasság felfogás nálam sem játszik, mi csak azért esküdtünk meg, mert így könnyebb volt és a gyerekeknek is könnyebb lesz majd. Nem is lettem né, csak felvettem a nevét és kész. Templomi esküvőnk sem volt, és nem is lesz később sem.
    A párommal megegyeztünk, hogy nincs szükségünk felhajtásra, csak a szűk család (11-12 fő), szerdai napon, vacsora és slussz, utána mi el is utaznánk kicsit pihenni. Az én családom el is fogadta, persze az anyós már nem volt hajlandó. Mert ugye miért pont szerdán? Ezért ők nem vesznek ki szabadságot. Meg miért csak ilyen kevesen? A többi rokont miért nem hívjuk meg? Addig nyúztak,míg áttetettük szombatra. Aztán alattomosan, a páromon keresztül kikönyörögték, hogy az ő többi rokona is legyen már meghívva, mert mit fognak gondolni. Úgyhogy akkor már nekem is meg kellett hívnom a legközelebbi rokonaimat, meg persze jött a barátnőm is. Így szépen felment a létszám közel 50-re. Így már nem mentünk étterembe, mert az egy vagyon lett volna.
    A ruhám nekem is egy rövid csipkeruha volt. Nem akartam a nyár közepén egy földig érő darabban meggyulladni, ráadásul egy vagyont költeni a bérlésére.
    A zenénél is kikötöttük, hogy semmi mulatós, csakis modern és retro lehet. Persze ez sem jött össze maradéktalanul.

    Bennünk is felmerült az anyakönyvvezető+két tanú verzió is és őszintén szólva nagyon bánom,hogy nem ezt választottuk végül.
    Igyekeztünk elkerülni a konfliktust, aminek a vége az lett, hogy az esküvő éjszakáján vesztünk össze a párom családjával nagyon csúnyán. Persze már beszélünk velük, de még mindig nem tudtam megbocsátani nekik teljesen, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyták, hogy ennek a mi napunknak kellett volna lennie, nem pedig az övékének.

    Egyébként mi 4 év együttlét után házasodtunk össze. Az ismerősök és a rokonok fele azt gondolta, hogy babát várok és azért. Mondjuk nem értem, hogy miből következtettek erre. De ez is annyira bosszantó. Ha nem vagyok terhes, akkor már nem is mehetek hozzá ahhoz, akit szeretek? Vagy 4 év kevés időnek számít?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem gondolnám, hogy 4 év kevés lenne... Vannak ismerőseim, akik 2-3 év után összeházasodtak... Hihetetlen embereknek milyen problémáik vannak. :)

      Pont ezt szeretném én is elkerülni, hogy ez a létszám megduzzadjon, mert ha az egyik fél rokonait hívja az ember, akkor kell a másikét is... És akkor meg már a barátok sértődnek meg, ha őket meg nem... Plusz elég idétlennek érezném meghívni Pestről 20 embert egy vacsorára, majd mondani nekik, hogy na akkor most menjetek isten hírével. :) Ugyanis a rokonok nagy része Pesti az én részemről, plusz pároméról is. Felmerült az is, hogy akkor esetleg Pest mellett, ha a rokonokat nem szeretnénk kizárni, de arra jutottunk nem érezzük szükségét, hogy ott legyenek. Szóval nem egyszerű dolog ez... Sajnálom, hogy nálatok így alakult. Én is félek tőle, hogy nagy veszekedések lesznek még, de nem szeretnék engedni. :)

      Törlés
  6. Gratulálok :)! Nekünk nagy esküvőnk volt, mégsem hiszem, hogy menyasszörny (annyira találó :)) lettem volna, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyon nem vittük túlzásba a szervezést (volt is egy-két bonyodalom :P). Szerepelni én sem szeretek, mégis kényelmesen éreztem magam a napunkon, elfelejtettem feszengeni :) Mind a polgári, mind a templomi esküvő nagyon bensőséges volt, abszolút ki tudtam zárni a többi embert, lényegében a gratulációkkor fogtam fel, hogy rajtunk kívül még 150-en vannak... Amúgy teljesen megértelek, és értem az érveid, amik a kis esküvő mellett szólnak, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy neki mi a legjobb, legyen szó helyszínről, időpontról, a vendégek számáról. Én csak azt tanácsolom, hogy csináljatok mindent úgy, ahogy ti elképzeltétek, ilyenkor szabad "önzőnek" lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!

      Igen olvastam a posztot, és itt is gratulálok az esküvőhöz és a babához is! :)

      Törlés
  7. Gratulálok! :) Lehet, hülyén hangzik, de én a lányom arra bíztatom, hogy soha ne menjen férjhez. Tudom, nem kell az én elrontott házasságomból kiindulnom. Anno nekem is csak szűk, családi körben volt az esküvő, mindenféle felhajtás nélkül. Csak egy dologra voltam beindulva lánykoromban, hogy fehér ruhám legyen. Volt is... No, mindegy rég volt, tán igaz sem volt :) Szóval, én teljesen egyetértek veled, ne is engedd, hogy a szülők beleszóljanak. Véleményük lehet, de neked kell élned az életed (mondom ezt egy nagy lány szülőjeként.... lánykám mindig belátja a végén, hogy nekem volt igazam :) Egyébként esküvő után a következő kérdés: No és mikor jön a baba?? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)

      Na igen... Az esküvő után ez a következő kérdés, ezt már tapasztaltuk ismerősök elmondásaiból. :D De az még messze van, ha rajtam múlik... :D

      Törlés
  8. Gratula! :) Szerintem rettentő szépek az esküvők, meg a nagy hűhó - nyilván fotós szempontból nézem, meg smink, meg mindenféle, de a ruhából köszönöm nem kérnék, az már túl "lányos" :D - de nem fakadok sírva, ha arra gondolok, hogy lehet, hogy nekem nem lesz sajátom. Én abból a szempontból vagyok rosszul összerakva, hogy gyereket nem szeretnék, szóval megértelek valahol :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!

      Szerintem is szépek, vendégként szívesen megyek, nekem a dekoráció a kedvencem. :D De magamnak nem kérek belőle. :D

      A gyerekkel jelenleg még én is így vagyok... Egyelőre nem szeretnék, de úgy nagyon nem. De remélem egyszer megváltozik, mert jelenleg inkább még irtózok a terhesség gondolatától is, a gyerekekkel meg nem tudok mit kezdeni... Szívesebben simogatok és gügyökök egy kiscicának, mint vagyok egy gyerek társaságában. Nem is fogtam még ölben babát, félek tőlük. :D

      Törlés
  9. Gratulálok! :)
    Szinte mindennel egyetértek, mi is hasonlóan gondolkodunk ezekről a dolgokról. :)
    Sosem fogom elfelejteni, amikor jópár éve egy ismerős megházasodott, majd alig pár hónapra rá már külön mentek, de még utána is az esküvői fotóival hencegett, hogy milyen volt a torta, meg a ruha és a csokor. :D
    Ez az egész csak egy show. Főleg mert manapság a legtöbb pár 1-2 évre rá elválik.
    A környezetemben sok velem egykorú házasodik, nagy esküvő, stb. Még hitelt is felvesznek rá. Nem tudom mit gondolnak hova jutnak úgy, hogy a házasságuk azzal kezdődik, hogy mínuszban vannak?
    Én is pénzkidobásnak érzem az egészet, meg viszolygok az ilyen mulatós-lagzi fílingtől.
    Ezerszer inkább utaznék el valahová, mint annyi pénzt kajára költsek meg ilyenekre. :D
    Biztosan össze fogunk házasodni, de nem ilyen cécóval. A fehér meg amúgy sem az én színem... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!
      Igen a legszebb, amikor el is válnak... Mi eddig mondjuk akién voltunk az szerencsére nem vált el. :D
      Én a mulatós zenétől a vőfélytől, a dudálós nászmenettől és az étkészlet veregetéstől kapok frászt. :D Szóval mondtam, hogy ha nekünk lenne esküvő, ott egész éjszaka rock 'n' roll szólna... :D Csak akkor meg csak én érezném jól magam. De végül is ez a lényeg. :D

      Törlés
  10. A mi esküvőnk is pont ilyen pici volt, velünk együtt 14-en voltunk, ebből 2 gyerek. Fehér ruhám volt, mert arra vágytam, de csak polgári szertartás volt, előtte egy jó kis fotózás, majd a szertartás után egy vacsora, az is itthon, étteremből rendelt fincsi vacsorával, és házi tortákkal. Még így is elég sokba került a gyűrűkkel, a ruhával és mindennel együtt (kb. 500.000) de mi minden költséget magunk álltunk, nem akartuk később visszahallani ki, mikor és mennyit adott. Persze nászajándékként visszajött egy része, de azt már inkább a nászútba tettük bele. Én nem bánom, hogy így volt, hivatalos formát adtunk a kapcsolatunknak, később a gyerekvállalás után nem kell vesződni a papírokkal, ünnepeltünk, de mégis szolidan. Mindent ugyanígy csinálnék ezután is. Sok boldogságot, és nyugodt készülődést kívánok! (mert bár kicsi az esküvő, így is van néhány elintéznivaló) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)
      Bizony lesz még mit szervezni, első körben a helyszínt kellene kitalálnunk, amire már vannak esélyesek, csak az időjárásnak kellene jó barátunknak lennie. :)

      Törlés
  11. Gratulálok Nektek! :)
    Én is azt tudom tanácsolni, amit a többiek, ne engedj.
    Pár éve még én is azon az elven voltam, hogy sosem fogok férjhez menni. Viszont most már szeretnék. :) De Veled is teljesen egyet értek, minek a nagy cécó, úgy sincs sok értelme....

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok Nektek! Hasonlóan vagyok ezzel én is, csak épp én egy tengerparti nyaralás alatt, anyakönyvvezető előtt szeretnék férjhez menni (ha jön valaki, akivel szeretném ezt a férj- feleség dolgot, mert jelenleg nem vágyok rá). Persze, ez az ötletem nem tetszik anyumnak. Csak ő azzal nem számol, hogy van nem egy olyan rokonunk, akiből nem kérek, akit nem akarok ott látni, csak azért mert kell, mert sértődés lesz. Hát legyen, az én napom lesz, nem az övék. Úgyhogy az ideges, szervezős részt én is meghagyom másnak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!
      Sokáig mi is a tengerpartot mondogattuk. vagyis inkább én. :D Csak kicsit macera a szülők meg megsértődnének... Ezért ennyiben engedtünk az elképzelésből. :)
      Igen a kit "kell meghívni" dolog nem tetszik nekem sem...

      Törlés
  13. Amnak ellenere, hogy sok mindennel nem ertek egyet, nagyon jokat nevettem a bejegyzeseden,tobbszor irhatnal terjedelmesebbeket 😁Mi egy eve hazasodtunk ossze, ugy voltunk vele, hogy az eskuvo egy nagy csaladi buli, amivel megunnepeljuk a szerelmunket. Nem volt nagy felhajtas, a ruhamat is 10 ezerert vettem egy kis butikban 😂 Nem ereztuk azt, hogy szukseg volna vilagra szolo eskuvore, hiszen ezt az esemenyt kettonknek tervezzuk, a csaladot pedig "csak" azert hivjuk, hogy velunk egyutt jol erezzek magukat. Egyebkent eletem egyik legszebb elmenye volt, a kapcsolatunk kiegyensulyozottabb lett, bar fogalmam sincs ennek a hazasssag az oka, vagy egyszeruen felnottem mellette 😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, ha viccesre sikerült, ez is volt a célja. :) Majd igyekszem többször "írni" és nem csak "kenni". :)
      Igazából még egy nagy családi kerti parti az, amit el tudnék esetleg képzelni, csak kellene egy jó nagy kert, ami nem igazán van. :D Arra még talán azt mondanám nem esik kívül annyira a komfort zónámon. Ez is szóba a jött az ötletelésnél, csak akkor meg már a barátok miért nem... De akkora kert már nem hiszem, hogy van. :D Plusz 80 főre sem túl egyszerű grillezni. De így a legszűkebb családdal a legegyszerűbb megoldani, szóval maradt ez. :)
      Biztos ad valami plusz löketet a kapcsolatnak a "hivatalossá" tétel, ezt egyébként elhiszem, ezért is inkább csak a "lagzival" van problémám és nem magával a házassággal. :)

      Törlés
  14. Amnak ellenere, hogy sok mindennel nem ertek egyet, nagyon jokat nevettem a bejegyzeseden,tobbszor irhatnal terjedelmesebbeket 😁Mi egy eve hazasodtunk ossze, ugy voltunk vele, hogy az eskuvo egy nagy csaladi buli, amivel megunnepeljuk a szerelmunket. Nem volt nagy felhajtas, a ruhamat is 10 ezerert vettem egy kis butikban 😂 Nem ereztuk azt, hogy szukseg volna vilagra szolo eskuvore, hiszen ezt az esemenyt kettonknek tervezzuk, a csaladot pedig "csak" azert hivjuk, hogy velunk egyutt jol erezzek magukat. Egyebkent eletem egyik legszebb elmenye volt, a kapcsolatunk kiegyensulyozottabb lett, bar fogalmam sincs ennek a hazasssag az oka, vagy egyszeruen felnottem mellette 😁

    VálaszTörlés
  15. Először is gratulálok Nektek!!
    Hát, én idén decemberben lesz, hogy második éve leszek menyasszony. :D Nálunk az eljegyzés úgymond közös megygyezéssel történt, együtt választottuk ki a gyűrűt. Én olyan gondolatokkal vásároltam meg, hogy ennyi lesz és nem több, ezért telt el már két év az eljegyzés óta. Mert mindig is azt vallottam, hogy nincs nagy jelentősége az egésznek. Nekem az sem fontos, hogy a nevem "feladjam", hiszen ez vagyok aki. Szerepelni véletlenül sem szerettem soha nyilvánosan, és bizony azt a sok pénzt egészen másra is fel lehet használni. Én teljesen egyet értek Veled! Sokan meglepődnek, de..... Ha esküvőn voltunk, sok nő sír a szertartáson, mert meghatódik. Esetleg irigyli a menyaszonyt. Hű, én mindig arra gondoltam, hogy de nem irigylem, de jó, hogy nem én vagyok ott! Mikor a csokor eldobása történt sem mozdultam felé remélve, nem fog eltalálni. :D De egyébként azt nem tudhatom, esetleg nem-e kerül rá sor a jövőben..... Mindenesetre nálunk is vagy 10 vendég volna jelen, itthon, a kertben és a családtagok főznének, tehát abszolút semmi extra!! Néha viccelünk, hogy esetleg Tankcsapda szólna, a párom sajnos pazarlásnak érezné, hogy az alkalomra vegyek egy hófehér Martens bakancsot. :D
    Megmosolyogtam a döntésképtelenségedet is, sajnos magamra ismertem. :D
    A facebookos dolog ismerős, másnap sokan gratuláltak, kérdezték, mikor lesz az esküvő és sajnos azóta is, bár már lassan azért eledésbe merül a dolog. :D A gyűrűt büszkén viselem, de nekem ennyi elég. Bátyámék 20 éve vannak együtt a párjával ugyanígy, nekik sem ezen múlik a boldogságuk. ;)

    VálaszTörlés
  16. GRATULÁLOK! Amúgy teljes mértékben megértem az érveidet, annak ellenére, hogy hároméves koromban egy függönydarabbal a fejemen már menyasszony akartam lenni :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!
      :D Hát szerintem ezt 10-ből 9 lány eljátsza ennyi idős korában, én voltam szerintem az az 1 kivétel. :D

      Törlés
  17. Először is, hatalmas gratulaaaa!!!! ^^
    Másodszor, én pont az esküvő mániás lányok közé tartozom, viszont teljes mértékig meg tudom érteni azt, amit írtál. Én is utálom a nagy felhajtást, ha nekem kell szerepelnem, a férjem pedig még inkább ellene volt ezeknek, így mi is lazán meg tudtuk beszélni, hogy mit szeretnénk és mit nem. Kicsi esküvő közeli rokonokkal és barátokkal, hajnalig tartó buli és játékok nélkül. Kajálunk egy jót, beszélgetünk, iszogatunk oszt csókolom :D Nem volt hintóm, ötemeletes tortám, 200 fős vendégseregem és vőfélyem sem, de mégis sikerült megvalósítanom álmaim lagziját :) Igaz, a család nálunk is kicsit furcsálta a dolgot, de végül elfogadták, mert az esküvő rólunk szól és nem a násznépről. Éppen ezért mulatós zene helyett rock és metal szólt nálunk, de mi nagyon élveztük :D Kívánom, hogy nálatok is alakuljon minden úgy, ahogy szeretnétek, az akadékoskodókkal meg nem kell foglalkozni. Lesznek belőle viták, ez igaz, de aki ilyen miatt megsértődik, hát... az majd visszasértődik :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen!
      Na ha rajtam múlna nálunk is az szólna, vagy lelépnénk egy Depi vagy Csapda koncertre utána leginkább... :D
      Ha lenne nyitótánc az biztos a "lánykérős zenére" lenne. :)

      Törlés
  18. Gratulálok! :) És egyet értek! ;)

    VálaszTörlés
  19. Hát szerintem vannak gondok, ha valaki kifordul magából és mindenből a legjobbat akarja stb. :) Én nagyon laza voltam, mindenből kihagytam a férjem, kivéve a próbaevésből, pluszra jöttünk ki és isteni volt a lagzi is szerencsére. Mondjuk én már a vacsin sima kis fehér nyáriruciban voltam, nem vagyok hajlandó több jó képért megdögleni egy csipke csodában :D Szerintem ha eljegyzés nem is, de egy közös gyűrű minden párnak kéne, hogy valami jelképe legyen az összetartozásnak. Esküvő mindenkinek a magánügye, volt olyan ismerős, aki két tanúval házosodott és utána étterembe hívta meg az összes hozzátartozót egy ebédre, ahol a képeket is megnézhettük. Én régebben anyut azzal riogattam, hogy kettesben majd elrepülünk egy szép szigetre, ahol összeházasodunk és kész...persze halálosan megfenyegetett, én meg mindig féltem tőle...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem nevezném feltétlenül kifordulásnak inkább talán maximalizmusnak. :) Valamilyen szinten megértem, ha szeretnék biztos én is mindenből a legjobbat szeretném, de csak ár-érték arányban!... A mértékletesség talán a kulcsszó. :)
      Sosem értettem, hogy lehet egy egész napot kibírni olyan nagy abroncsos ruhákban... :D

      Törlés
  20. Nekünk csak a szűk család volt az esküvőn, ami a fotóssal együtt 33 fő volt, de ez alá nem nagyon tudtunk menni, de nem volt lakodalom, csak egy meghitt családi ebéd tulajdonképpen, 11-kor volt a szertartás, de nem volt templomi esküvő sem, kb este 7-kor már otthon is voltunk. Családias volt, persze a szervezés alatt mindig van egy kis stressz, de magát a nap szuper volt, nem volt nagy felhajtás, mindenben inkább az egyszerűségre törekedtünk :) szóval így is lehet, és így egy kellemes emlék marad, nem pedig egy olyan nap amire hónapokon át készülsz, aztán alig várod, hogy vége legyen. Bár nekünk szerencsénk volt a szülőkkel, mert elfogadták a döntésünket és támogattak benne.
    Mindenképpen tartsatok ki magatok mellett, mert a Ti napotok lesz, és a legfontosabb, hogy Ti élvezzétek! Kívánom, hogy úgy sikerüljön ahogy szeretnétek, és támogasson ebbe a családotok is!:) Melinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)
      Még egy ilyen családi kertiparti amit esetleg el tudnék képzelni, de nincs akkora kertünk, hogy 30 ember elférjen benne... :D :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

copyright © . all rights reserved. designed by Color and Code

grid layout coding by helpblogger.com